Egy pénteki bulin jött spontán ötlettől vezérelve elkísértem a Bőgőmasina tánczenekart egy kétnapos, hétvégi fesztiválturnéra.

Az első állomás szombat este Szany, a XII. Vadulj A Nap Alatt Fesztivál. Első körben vadul kaptam a térkép után, hogy egyeltalán legyen némi fogalmam, hogy miről is beszélünk. Aztán elgondolkodtam, hogy VOLT meg Rockmaraton után mit várhat az ember egy eldugott kisalföldi faluban rendezett, sose hallott nevű fesztiváltól? Hogy ne menjünk a dolgok elébe, röviden csak annyit, hogy habozás nélkül bekerült a jövő évi fesztiválnaptáramba.

Szombat délután indulás a Grabó elől, a zenekar nagy részénél korábban, hogy odaérjünk a szintén egerszegi Gimme5 koraesti koncertjére is. Az útiterv kicsit még Andreát is megizzasztotta, de 1,5 órányi – eleinte némi halálfélelemmel töltött – autókázás után befutottunk a Rábaparti Csárdához.

…és belecsöppentem egy igazi, vérbeli FESZTIVÁLBA (igen, így, csupa nagybetűvel), ahol nem a pénz, a profit, a nagynevű zenekarok meg a szponzorok a lényeg, hanem a zene és a mulaccság! Párszáz négyzetméter, egy színpad, egy büfé, sátrak a Rába-parton és egy csomó vidám, jófej fiatal (és idősebb is). Elsőre ugyan szívenütött, hogy – ár, már útközben arra készültem, ha odaérünk, aznap először eszek végre valamit – a fesztiválbüfében csak pia volt – igaz, az bőségesen. De ez a problémám hamar oldódni látszott, mert “Csülkös Csávó”nak hála 1 óra múlva már ott rotyogott a kondérban a jófajta csülkös bab.

A koraesti “alapozás” közben hamar megismerkedtünk Tibivel, a helyi megmondóemberrel, aki egész este elszórakoztatta a banda énekesnőjét, aki – ennek ellenére – egy apáca magabiztosságával állt ellen a kísértésnek.

De az este további részéről beszéljenek inkább a képek. Jövőre veletek ugyanitt!

A reggelig tartó mulaccság utáni 1,5 órányi alvás és gyors józanodás, valamint annál lasabb “sátorfa szedést” követően továbbáltunk Kapolcs felé, ahol aznapra még két fellépés várt a bandára. Délután Taljándörögdön Szőke Kapitánynál, valamint este a “szokásos” monostorapáti buli a Vén Platánban. Bár nekem nem kellett kiköpnöm a tüdőmet a színpadon, de azért a 3. napja tartó bulizás így is leépített már annyira, hogy az esti buli elé már kicsit fáradtan néztem. Ennek ellenére a Shanti Ska Tones és a Bőgőmasina egymás utáni koncertje többi 100-150 ember mellett engem is jól megmozgatott.

Igaz, a hétfő reggel 5 órai hazaérkezés után nemigen sikerült az ébredés, de azért még dél előtt beértem a munkahelyemre is.